A tengeri akvárium

Napjainkban a korallszirtes tengeri akváriumokban a legelterjedtebb szűrési rendszer a berlini módszer. Halas akváriumokban még használatos a csepegtető vagy félszáraz szűrés is, de ez a módszer korallok tartásához manapság már nem használatos, mivel sok nitrátot termel, de ennek lebontásáról, semlegesítéséről nem gondoskodik. A berlini szűrésrendszer kiegészítése képpen és önmagában is szoktak alkalmazni: DSB-t azaz mélyhomokágyas szűrést, algaszűrést, vagy kémiai szűréseket.  

A szűrés mellett hasonlóképpen fontos a tengeri akváriumokban a világítás, mivel a legtöbb lágy és kőkorallban szimbióta algák élnek melyek a fényt hasznosítják, hasonlóképpen mint az édesvízi akváriumban található növények, és szintén fontos az áramoltatás.

  A berlini rendszer két alappillére:

- Az erős lehabzó, hogy a biológiai szennyeződéseket még lebomlásuk előtt eltávolítsuk a vízből!

- És a jó minőségű élőkő, ami megfelelő megtapadási felületet ad a lebontást végző baktériumoknak illetve a telepítéskor eleve tartalmazza ezeket a baktériumokat.

Az élőkő  többnyire dekorációs célokat is szolgál az akváriumban illetve a korallokat is ezen tudjuk elhelyezni, de külső (oxigénnel jól ellátott) felületén ammóniát és nitritet bontó baktériumok telepednek meg. Belső oxigéntől elzárt részében pedig nitrátbontó baktériumok élnek így amellett, hogy ez a kő szép is elvégzi egy nitrátreduktor feladatát. 

Lehabzóból nagyobb 150 liter feletti akváriumokban általában motoros változatokat szoktunk használni, mivel teljesítményükhöz képest ezek viszonylag kompakt méretekkel rendelkeznek, így könnyen el lehet helyezni az akvárium alatti technikai tartályban. Egy ilyen jó minőségű lehabzócsalád az új ATI Power Cone sorozata. A lehabzó működése azon a jelenségen alapul, hogy a víz felületi feszültsége miatt a víz és a levegő érintkezésénél a fehérjék és egyéb biológiai szennyezőanyagok megtapadnak. Annak érdekében, hogy ezeket az anyagokat ki tudjuk venni a vízből egy az akvárium vizével teli henger belsejébe apró buborékokat porlasztunk, vagy levegőpumpával egy faporlasztón keresztül, vagy egy motor segítségével ami a vizet is be tudja nyomni a hengerbe és közben rögtön belekeveri a levegőt is. a vízben felszálló buborékokhoz útközben hozzátapad a szennyeződés és habként összegyűlik a víz tetején, és már csak ezt a habot kell összegyűjteni, hogy ne kerülhessen vissza az akvárium vizébe. Az előbb leírtakból adódik, hogy minél hosszabb utat tesznek meg a buborékok a vízben és minél apróbbak annál jobban fog működni a lehabzás.

 Az áramoltatás 2 fő célja: 

- az áramlás szállítja el a korallok által kiválasztott salakanyagokat és szállít friss, bomlástermékektől mentes, tápanyagokban gazdag vizet a korallokhoz.

- nem engedi leülepedni az aljzatra a mechanikai szennyeződéseket, amik ott bomlásnak indulnának.

Az áramoltatás mértékére csak körülbelüli irányadó számot lehet megadni, mivel a szirt felépítésétől és a tartott koralloktól erősen függ az, hogy mennyi áramlás szükséges. Természetesen az akvárium különböző pontjain eltérő áramlási viszonyok fognak kialakulni így különböző igényű élőlényeket lehet egy akváriumban tartani. Körülbelül az akvárium űrtartalmának 10 szeresétől 40 szereséig ajánlott az áramoltatás összteljesítményét megválasztani óránként. Tehát egy 400 literes lágykorallos akváriumba kb. 4000 l/h áramlás elégséges, de jobb valamivel nagyobb. Ha kőkorallokat is szeretnénk tartani inkább 16000 liternyi áramoltatást kell több szivattyú elhelyezésével megvalósítani.

Annak érdekében, hogy az akvárium hátsó felében az élőkövekből felépített szirt alatt se ülepedjen le nemkívánatos szennyeződés gyakran építenek műanyagból tartóvázat az élőkövek alá és ide is érdemes rakni egy plusz áramoltató szivattyút.

Ha bármilyen kérdése lenne a témával kapcsolatban, tegye fel az oldalon működő fórumban mi szívesen válaszolunk rá!

vissza a címoldalra